Terület története

A magyarországi adventista egyház bölcsõje Budapesten ringott. Az elsõ európai adventista misszionárius, Michael Belina Czechowsky (1818-1876) 1869. január 20-tól 1870 októberéig, csaknem két esztendõn át Budapesten és környékén hirdette az evangéliumot. L. R. Conradi (1856-1939), az európai adventista misszió nagy úttörõje már 1886-ban járt Budapesten, 1893 õszén egy Benecke nevû adventista lelkipásztor kezdett itt munkát. 1898 májusában már volt adventista Budapesten. Az elsõ gyülekezet 1904. májusában alakult Budapesten. Itt tartotta 1904. december 1. és 4. között a negyedik konferenciáját. A gyülekezet taglétszáma gyorsan szaporodott. 1911-ben Újpesten majd 1912-ben Budán alakult gyülekezet. 1912. július 7. és 15. között Budapesten alakult meg a Kárpát-medence és a Balkán északi részének gyülekezeteit összefogó Duna Unió, melynek Budapest lett a központja. Természetesen a Közép-magyar Egyesület székhelye is a fõvárosban volt.

Az elsõ világháború vérzivatara után csak 502 tag maradt a mai Magyarország területén 17 kisebb gyülekezetben. Ebbõl szervezték meg a Magyar Misszióterületet, mely gyors fejlõdésnek indult. A misszióterület vásárolt központot és 1924 novemberére, a mai napig használt Székely Bertalan utcai gyülekezetet felépítette. Itt alakult meg 1925. március 6. és 8. között a Magyar Unió. Ennek a legnagyobb területi egysége a Közép-magyarországi Terület volt, a mai Dunamelléki Egyházterület elõdje. Elsõ konferenciáját 1926. március 5-7-ig tartotta, melyen 22 megszervezett gyülekezetbõl 78 küldött volt jelen. Ekkor vált külön a mai Dunántúlt magába foglaló Nyugat-magyarországi egyházterület. A Közép-magyarországi (késõbb Központi) Egyházterülethez a Budapest környéki és a Duna-Tisza közi gyülekezetek tartoztak. 1938-ra húszra szaporodott a gyülekezetek száma. Majd a második világháború nehéz évei következtek. 1939. december 2-án - mint a honvédelem érdekeit veszélyeztetõ szektát - betiltották egyházunkat, 13 hónap után új néven, mint Bibliakövetõk Felekezete kaptunk erõsen korlátozott szabadságot. Ez az egyházterület szervezeti életét is akadályozta. Ennek ellenére a második világháború utáni elsõ konferenciáján az egyházterület 23 új gyülekezetet vett fel tagjai sorába. A konferenciát 1948. április 15. és 18. között a Nemzeti Sportcsarnokban tartották, melyen a Terület gyülekezeteit 234 küldött képviselte.

1949. január elejétõl az Unió megszervezte a negyedik egyházterületet, a Déli Egyházterület néven, így ez az egyházterület kisebb lett. A kommunista diktatúra évei alatt az Egyházterület munkája csaknem lehetetlenné vált, mivel a központi ellenõrzésre épülõ államhatalom nem tûrte a társadalom demokratikus sejtjeit még az egyházon belül sem. Az 1958-as Uniókonferencia a négy egyházterületet megszüntetve az ország gyülekezeteit két egyházterületre bontotta a Duna-mellékire és a Tisza-vidékire. Ez a területi beosztás kisebb módosításokkal azóta is így mûködik.

Prof. Dr. Szigeti Jenõ