Adventisták

Péntek reggel van, s Marge Jetton a San Bernardinó-i autópályán száguld szélsebes Cadillacjével. Sötét szemüvegével merőn bámul ki a szélvédőn, szinte csak a feje búbja látszik ki a volán mögül. Szeptemberben töltötte be 101. évét ­- csakhogy késésben van aznapra vállalt önkéntes elfoglaltságairól, ezért tapos hát rá a gázpedálra. Reggel már gyalogolt másfél kilométert, súlyzót emelgetett, s megette zabkásáját. “Nem tudom, miért éltet Isten ilyen sokáig ­- mondja, majd magára bök- ­, de látja, itt vagyok. Nem tudni, vajon Istennek van-e bármi köze Marge vitalitásához, de a hitének igen. Marge hetednapi adventista. A kaliforniai Loma Lindában vagyunk, félúton Palm Springs és Los Angeles között. Itt él ­ - narancsligetek karéjában, ahol rendszerint mustársárga szmoggal teli a levegő - a hetednapi adventisták egyik nagyon alaposan vizsgált csoportja.

Az adventista egyház a 19. századi egészségügyi reformok időszakában jött létre. Akkor vált népszerűvé a vegetarianizmus, a Graham-kenyér és a reggeli gabonapehely. (Ez utóbbi egyik gyártója, John Harvey Kellogg is adventista volt.) Az egyház nemcsak hirdette az egészséges életvitelt, hanem alkalmazta is. Kerek perec tiltja a dohányzást, az alkohol fogyasztását és a Biblia szerint tisztátalan ételeket, például a disznóhúst. Ellenzi továbbá más húsféleségek, a zsíros ételek, a koffeintartalmú italok, az “izgató fűszerek, ízesítőanyagok fogyasztását. “A gabonafélék, a gyümölcsök, a zöldségek, a mogyoró és a dió alkotják azt az étrendet, amelyet a Teremtőnk nekünk rendelt - írta Ellen White, az adventista egyház egyik korai, jelentős alakja. A szombatot az adventisták gyülekezetük tagjai körében ülik meg, és élvezik a nyugalom idejét, melynek révén enyhülnek lelki feszültségeik.

Az Egyesült Államokban 1976 és 1988 között az Országos Egészségügyi Intézetek (NIH) támogatásával 34 ezer kaliforniai adventistát vizsgáltak annak kiderítésére, hogy egészségközpontú életmódjuk befolyásolja-e a várható élettartamukat, és hogy milyen gyakoriak körükben a szív- és a rákbetegségek. Bebizonyosodott, hogy babot, szójatejet, paradicsomot és gyümölcsöket tartalmazó étrendjük csökkentette a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Emellett a teljes kiőrlésű búzakenyér, a napi öt pohár víz és (ami a legmeglepőbb) hetenként négymaréknyi dió, mogyoró fogyasztása csökkentette a szívbetegség veszélyét. Az pedig, hogy az adventisták nem esznek vörös húsokat, mindkét betegség megelőzésében üdvösnek bizonyult.

Gary Fraser, a Loma Linda-i Egyetem kutatója szerint ennek a tanulmánynak meghökkentő a végkövetkeztetése: egy adventista négy-tíz évvel tovább él, mint az átlagkaliforniai.

Marge-dzsal a redlandsi Plaza Place-be beszéltem meg találkát, ahová húsz éve jár a fodrásznőjéhez, Barbara Millerhez, minden péntek reggel 8 órára.

Amikor megérkezem, Marge épp egy Reader's Digestet lapozgat, miközben Barbara kibontja ezüstös hajtincseit. “Késett!” - ­ csattan föl Marge. Mögötte fodrászok hosszú sora dolgozgat egykedvűen a csupán árnyalataikban eltérő ősz frizurákon. “Őshüllők vagyunk mi itt, mindannyian” - ­ súgja oda nekem Barbara. “Lehet, hogy te az vagy, de én nem!” - ­ vág vissza neki Marge.

Fél órával később az immár bodros hajkoronájú Marge a kocsijához vezet. A járása inkább csoszogós, mindazonáltal fürge és határozott. “Szálljon be! - parancsol rám. - Segíthet nekem. Loma Lindába, egy afféle idősek napközi otthonába hajtunk, ahol szinte mindenki évtizedekkel Þatalabb Marge-nál. Az idős hölgy fölpattintja a csomagtér fedelét, majd kiemel négy köteg képes újságot, melyet a héten gyűjtött össze. “A vén csontok szívesen olvasgatják ezeket, a képeket meg kivagdossák” - magyarázza Marge. Hm, még hogy vén csontok?

Ezután egy segélyen élő nőnek viszünk visszaváltható üvegeket - ezek betétdíja az övé lehet. Útközben Marge az életéről mesél: hogy a kaliforniai Yuba Cityben, szegény családba született, az apja öszvért tenyésztett, anyja háztartásbeli volt. Emlékszik még az 1906-os San Franciscó-i földrengésre - tipegő korú gyerek volt akkoriban -­, sőt az utórengésre is, amikor a tanyájukon kiloccsant a vályúból a víz. Utóbb ápolónőként dolgozott, míg férje orvosi egyetemre járt, majd otthon nevelte két gyermeküket. James, a férje, két nappal a 77. házassági évfordulójuk előtt halt meg. “Hébe-hóba, persze, magányosnak érzem magam, de ez engem mindig arra ösztönzött, hogy fogjam magam, és segítsek valakin.” Számos más adventistához hasonlóan Marge is a hittestvérei körében tölti ideje nagy részét. Mint mondja: “Nem könnyű a felekezeten kívül barátokra találni. Hol találkozna velük az ember? Nincsenek közös dolgaink. Nem járok se moziba, sem táncolni.” Nos, a kutatók szerint ez is hozzájárul ahhoz, hogy az adventisták hosszabb életűek legyenek, hiszen jószerével csupa egészséges életvitelű emberrel érintkeznek.

Délben hazatérünk Linda Valley Villába, egy adventista nyugdíjasoknak épült telepre, ahol Marge meghív ebédre. “Ötven éve nem ettem húst, és sosem nassolok két étkezés között ­- mondja, s megkocogtatja hibátlan fogsorát. - Ez mind a sajátom. Jószolgálati munkája révén őt elkerüli az idősek nagy részét gyötrő, életüket megrövidítő magány. És a munka egyben célt ad az életének is - akárcsak más, magas kort megélt, tevékeny emberekének.

Még egy utolsó kérdés. Több mint ötven száz évnél idősebb emberrel beszélgettem, három földrészen, s mindegyikük szeretetre méltónak bizonyult.

Mogorva természetűt nem leltem köztük. Hogyan őrizheti meg az ember száz éven át a kedvességét?

“Hát, szeretek beszélgetni. Az idegenekre is ismeretlen barátaimként tekintek - feleli Marge, majd eltöpreng egy percre. ­ Ők pedig alighanem azt gondolják: Miért nem fogja már be a száját ez a nőszemély?”

A templomjárók ­ úgy tetszik ­ két évvel tovább élnek, mint azok, akik nem látogatják a gyülekezetet

A hit ereje

“Krisztus elfogadása szabaddá tesz, s ez csökkenti a stresszt”; a testi és a lelki egészség szorosan összefügg ­ véli Scott Smith adventista lelkipásztor (jobbra, keresztelés közben). Egyetért vele dr. Ellsworth Wareham is (lent, balra), aki 91 éves létére szívműtéteknél asszisztál: “Isten vezet, Isten óv bennünket.” 

Ideje lazítani!

A kaliforniai Coltonban élő Rawson család együtt tölti a hétvégéket:

szombaton elmennek az adventista templomba, délután kirándulnak, vasárnap a terepmotorjaikon száguldoznak. Ők így követik az Úr negyedik parancsolatát, hogy tartsák meg a szombatot és szenteljék meg azt. “Ha ez nem volna különleges nap, csak füvet nyírnék a kertben” - mondja az apa, Tim.

Az élet ünnepe

“A Bibliában az áll, hogy ne fogyassz disznóhúst” ­- mondja Lydia Newton, aki inkább babot, sajtot és kenyeret eszik. Vagy egy szelet születésnapi tortát ­ a 112 éves hölgy a világ húsz legidősebb embere közé tartozik, s alig három évvel fiatalabb a korelnöknél. Száz év fölötti embertársaink újraértelmezik a hosszú élet szépségeit, bár ez nem könnyű feladat. “Nekem az jelenti a nap fénypontját, ha szundíthatok egyet” - jegyzi meg Lydia. 

„Egész életemben úsztam” - mondja a Kaliforniai Loma Lindában élő 94 esztendős Marion Westermeyer.