|  Hallgatva a hívó szóra, mi lovasberényi és székesfehérvári fiatalok - mint egyébként sokan mások (mintegy 800 résztvevő) is a Dunamelléki Egyházterületről - felkerekedtünk, hogy a fővárosba érve részesei legyünk az október 26-án megrendezésre került Hitéleti konferenciának. Budapesti kiruccanásunkat komoly készülődés előzte meg, hiszen az volt a feladatunk, hogy lelkészünk, Szilvási-Csizmadia Andrea vezetésével egy rövid színdarabbal vegyünk részt a délelőtti istentiszteleten.
 A konferencia célja az egyház új, nagyszabású, Misszió a nagyvárosokért nevet viselő missziós kezdeményezésének, azon belül is a Misszió Budapestért programsorozatnak az ismertetése volt. Mindezt Jónás történetén keresztül bemutatva, szolgálatok sokaságával színezve. Jónás könyve köré fonódott a mi szolgálatunk is, melynek szövegkönyvét lázas igyekezettel próbáltuk minél jobban betanulni, előadni és bár a péntek esti próbákon egyre jobban ment a darab, másnap a színpad mellett várakozva azért sokunk arcáról le lehetett olvasni a fellépés előtti izgalom jeleit. Ez az izgalom aztán a színpadon kicsit feloldódott, de csak onnan távozva múlt el igazán, és végre felszabadultan, a szövegkönyv percenkénti ellenőrzése nélkül vehettük magunkhoz a lelki táplálékot Ócsai Tamás és Ősz-Farkas Ernő tolmácsolásában, zenei szolgálatokkal színezve.
Így a délelőtti istentisztelet után lelkiekben jóllakottan testi táplálék után nézhettünk, vagy a nagyteremben található különböző szekciókat látogathattuk. Ez utóbbit sajnos ifjúságunk nem tudta megtenni, hiszen a kettőkor kezdődő Talentum Centerre készültünk egy másik darabbal.
 A Talentum Centeren - ahogy a programfüzet is hirdette - minden korosztály képviseltette magát zenével, verssel, színdarabbal és még rövidfilmmel is. Valószínűleg a kiváló produkciókat mi is nagyobb örömmel néztük volna végig, ha nem az utolsók között kerültünk volna sorra. Ehelyett folyamatosan a szövegkönyvet bújtuk és próbáltuk tökéletesíteni a problémás részeket. Ennek ellenére az előadásba csúszott egy-két kisebb hiba, de reméljük ez nem nyomta rá bélyegét a darabra, és így is tetszett, hiszen nem kis munka volt benne, mind a szereplők, mind a szerző részéről.
A nagyszámú fellépőnek köszönhetően a Talentum Center az eredeti, másfél órás időkeretet jóval meghaladta, belelógva az eseményt záró ifjúsági programba. Ezzel természetesen semmi probléma nincs, hiszen nagy öröm az, ha ennyien használják, kamatoztatják kapott talentumaikat, ezzel is hozzájárulva az október 26-i szombatnap méltó megünnepléséhez.
Reméljük, jövőre ismét találkozhatunk itt, a Golgota utcában, és a Misszió Budapestért kezdeményezés eredményeként sok új arccal gyarapodhatunk.
Csitáry-Hock Dávid
|
