Januárban ismét volt lehetőségünk ételt osztani 100 rászorult embertársunknak! Néhány perccel 11 óra után értünk a házhoz, de már ránk telefonált Andrea, a szervezőnő, hogy merre járunk, mert nagyon várnak bennünket a rászorultak...

Tényleg ott ültek jó sokan és boldog örömmel köszöntöttek mindannyiunkat. Andrea elmondta, hogy már napokkal előtte kérdezték, hogy megyünk-e? Nem az étel miatt, hanem az Ige és az énekek miatt! Tényleg szép alkalom volt! Szinte együtt gondolkoztak velem a „tékozló fiú" példázata alapján! Igazán ott volt Isten Lelke.

Ebédosztás közben egy nagyon jó beszélgetés alakult ki Andreával! Elmondta, hogy ő meg sem keresztelte a gyermekét, mert majd felnőtt korában eldönti... nem tetszenek a képek és szobrok a templomokban... a képmutató hívők és papok... nem ismeri nagyon a Bibliát, de úgy gondolja, ezek nem jók... Csak hallgattam, és nem tudtam, mit mondjak, de válaszolnom kellett, mert kérdezte a véleményem. Elmondtam neki, hogy jól gondolja mindezt, és felajánlottam, hogy szívesen tanítom őt a Bibliából. Igazán építő volt a beszélgetés! Az jutott eszembe, amit Ellen White írt: Isten népének nagy része még más közösségekben van...

Ami még nagyon tetszett, hogy minden héten tartanak bibliaórát az érdeklődőknek, és Andrea, meg egy másik aktivista is kérdezte tőlem, hogy alkalmanként egy-egy részt felolvashatnak-e a tízparancsolatos könyvemből, amit ajándékba adtam nekik még a múltkor. Elmondták, hogy nagyon tetszik nekik, és ennek alapján tanulmányoznák az Igét. Gondolhatjátok, milyen boldog voltam, hogy még bibliaórájuk is van!

Hiszem, hogy Isten Lelke nem véletlenül hozott bennünket ide! Terve van ezekkel az emberekkel! A végén a rászorultak közül többen kérdezték, hogy mi a különbség a katolikus és az adventista között? Persze, bölcsen kell ilyenkor válaszolni, nem rájuk árasztani minden hittételünket, de azért jó, hogy ez foglalkoztatja őket.

Összegezve: mindannyian felüdült szívvel tértünk otthonunkba!

Kormos Tivadar