Az élet ünnepek nélkül olyan, mint a hosszú út pihenők nélkül

2010. október 16-a ünnepi alkalom volt az Érdi Gyülekezet életében. Kétszeresen is ünnepelt közösségünk, mert délelőtt a hosszú évek kemény munkája nyomán elkészült imaházunkat szentelhettük fel az Úrnak, délután pedig keresztségi istentisztelet keretében négy fiatal szövetségkötésének lehettünk tanúi.

Az ünnepélyes istentiszteletünk meghívott vendége volt T. Mészáros András Érd város polgármestere, dr. Aradszky András országgyűlési képviselő, Szabó Mihály görög katolikus, Dr. Vassné Baki Ilona református és Fórizs Gyula Zsolt baptista lelkipásztor. Rövid köszöntéseik keretében valamennyien örömüket és tiszteletüket fejezték ki, hogy Istennek ilyen szép, nevéhez méltó házat emeltünk.

Egyházunkat Ócsai Tamás, egyházunk elnöke, Bihari Csaba a DET titkára, Ősz-Farkas Ernő, a DET elnöke, valamint Deák Judit, a DET pénztárosa képviselte. Szívesen látott vendégként üdvözöltük a gyülekezetünkben korábban szolgálatot teljesítő lelkészeket, Stuber Györgyöt, Mayor Zoltánt, Egerváriné Kökényes Zsuzsát, akik megtisztelő jelenlétükkel végigkísérték e szép szombatnap eseményeit. Az ünnepélyes istentiszteletek szervezését, vezetését Zarka Péter, gyülekezetünk lelkésze végezte.

Jóleső érzés volt egy kis időre megpihenni, visszatekinteni az eltelt időre, és hálát adni a sok jóért, a gondoskodásért, amivel Isten oly gazdagon elhalmozott bennünket. A gyülekezet történetéről szóló krónikát Zarka Péter lelkész olvasta fel, melyből nyilvánvalóvá vált, az Úr gondoskodó szeretete népe iránt, hiszen azon a telken épülhetett fel új imaházunk, amelyet az 1960-as évek elején vettek el egyházunktól. Az elkészült imaház szép példája a testvéri összefogásnak, hiszen az évezred elején egy maroknyi kis közösség elhatározta, hogy Isten nagyságához, nevéhez méltó házat szeretne építeni. Ez a terv, az akkori körülmények között irreális elképzelésnek tűnt. Az Úr kegyelme azonban végtelen az Őt félők iránt, és adott nagy hittel és elkötelezettséggel bíró embereket, adakozó lelkületet, felhasznált önkormányzati tisztségviselőket, megsokszorozta fizikai erejét a testvéri közösségnek, hogy megtegye a szinte erő felettit, és felépüljön az imádság háza Érden, hirdetve Istenünk végtelen szeretetét és nagyságát.

Az istentisztelet ünnepélyességét meghitt, a testvérek által írt költemények, Isten nagy nevét magasztaló énekszólók, hálát kifejező duettek, és Isten iránti hódolatot kifejező kórusszámok fokozták. Isten Igéjét Ócsai Tamás unióelnök tolmácsolta számunkra, az avatási szertartást Ősz-Farkas Ernő, a DET elnöke vezette. Felejthetetlen pillanat marad számomra az avatási szertartás végén, a meghitt percekben felcsendülő kórus hangja:

 „Ó Istenünk ez ünnepen, mi hálás szívvel könnyesen, szent házadért dicsérünk!"

Gyülekezetünk testvérnői gondoskodtak róla, hogy a megjelent vendégek a lelki táplálék mellé testi eledelt is kapjanak; a déli szünetben dúsan terített asztaloknál csillapíthatták étvágyukat az alagsorba látogatók. Nagy sikert aratott az ebéd utáni sütemény arzenál, ahol minden vendég megtalálhatta a számára legfinomabb falatot. Étkezés közben az imaház építésének pillanatképei, illetve gyülekezeti életünk nosztalgikus képei villantak fel előttünk.

Mindeközben férfitestvéreink egy része azon szorgalmatoskodott, hogy előkészítsék fiataljaink számára a keresztelő-medencét. Igyekezetük nem volt hiába való, hiszen a keresztségi istentiszteletre érkező vendégeket a vajszínű medence kék vize előtti bordó virágkosár-kompozíciók csodálatos látványa fogadta. A három igeszolgálattól, valamint a szertettől indíttatott vers, ének, és kórusszámok sokaságától kicsit hosszúra nyúló keresztségi istentiszteletet a szeretet légköre hatotta át. Megható volt a keresztelendő fiatalok fehér ruhában előadott közös éneke. Ócsai Angélát Ócsai Tamás keresztelte nagy örömmel, mivel a szélesebb rokonságának tagja. Buj Gabriella, Megyeri Bettina és Sinka Krisztina keresztelését Zarka Péter végezte, mint a gyülekezetük lelkésze. Mindkét lelkész a medencében álló fiatalról néhány személyes gondolatot is közzétett alámerítés előtt, még bensőségesebbé téve ezzel e csodálatos eseményt.  A négy fiatal szövetségkötésének az ÉKG kórus is tanúja volt, akik énekükkel színesebbé tették a szolgálatok palettáját. Megható pillant volt, mikor a medencében álló Zarka Péter lelkész hívására négyen jöttek előre a medencéhez - hárman az érdi gyülekezetből -, kifejezve keresztségi szándékukat. Értük a lelkész imát mondott.

Az istentisztelet végeztével ismét vendégül láttuk a jelenlévőket, s a hidegtálak fogyasztása közben kellemes beszélgetések alakultak ki, baráti visszaemlékezések elevenedtek fel, magasztalva az Úr csodálatos voltát.

A nap végeztével, miután vendégeink már útra keltek, alázatos lélekkel és hálás szívvel csendesedtünk el, s a szolgálatok közt elhangzó Szűcs Balázs által írt költemény szavai csengtek a fülembe:

„S ma itt állunk e hajlékban, Uram, köszönjük!
Téged illet dicséret, Uram nem érdemeljük.
Csendes szívvel esdeklünk, e gyülekezet váljon otthonunkká;
Istenünk Te tedd e helyet, az IMÁDSÁGNAK HÁZÁVÁ!