„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12:26)
Szeptember 29-től október 7-ig a Dunamelléki Egyházterület lelkészei a Jézus7 program keretén belül egy izraeli tanulmányúton vehettek részt. Az út célja a szakmai továbbképzés és egy különleges lelki tapasztalat megszerzése volt.
Közel 1500 kilométernyi buszos utazás, több mint negyven helyszín és élmények tömege. Néhány órával ezelőtt még azt a földet taposta a lábam, amelyet egykor Jézus is érintett. Néhány órával ezelőtt még a Földközi-tenger partján sétálhattam a kollégákkal Jáfóban, ahol Péter kapta különös látomását a pogányokkal kapcsolatban. És most itt ülök, messze a Szentföldtől, de gondolataim vissza-vissza térnek a mögöttem hagyott hétre.
Felejthetetlen élmény volt. Kultúrák találkoztak a nevezetes helyeken. Iszlám, zsidó és a kereszténység különböző fajtái. Valami odakötötte mindegyiket és vonzza a híveket azóta is, legyen bármely felekezet tagja. Most már azt hiszem, értem, vagy legalább is kezdem érteni.
Egy érintés, egy illat, egy érzés és igen, az ember nem az lesz, mint előtte volt. Sétál Jeruzsálem hegyein, Betlehemben, a Galileai-tenger partján, a Boldogmondások-hegyén vagy a Kármelen: és a Biblia találkozik a történelemmel, mindez valóság lesz az ember szeme láttára. A valóság bevalósul, ahogy Gyuri, az idegenvezetőnk csavarta meg nem egyszer a magyar nyelv szabályait.
Ott van előtted, amit eddig olvastál, és most igazán érted. Most igazán átéled a többezer éves történelmet, és különleges érzések kerítenek hatalmukba. Hatalmas az Isten, és neki én kellek és te. Hatalmas az Isten, és mégis lehajol hozzánk, és különleges ajándékot tartogat számunkra.
Láthattam a sivatag felett lenyugodni a napot, ahogy Ő látta legalább negyven éjszakán keresztül. Láthattam a hegyeket, az olajfákat, a nagy falakat és az egyszerű embereket, ahogy Ő is kétezer évvel korábban. Megérinthetett a kelet érzése, mintha ott az ember más oldalról láthatná a Mindenhatót, mint itt nyugaton. Megérintett az emberek olykor egyszerű, olykor tradícionális hite, amivel kapaszkodnak Istenbe. Láthattam a Sirató-falat, és elmondhattam egy halk imát ott a faltól néhány méterre Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez, aki ugyanúgy az én Istenem.
És Jézus nekem is feltette a Galileai-tenger partján a nagy kérdést: szeretsz engem? Szeretsz feltétel nélkül? Szeretsz akkor is, ha nem érted, mindezt miért teszem? Majd átölelt. Szinte éreztem az érintését, és a Kármel-hegyen, az oltár mellett újból elhívott, és a fülembe súgta, hogy van értelme! Van értelme tenni és lenni Istenért és az emberekért. Van értelme Jézust követni, vele kapcsolatban lenni a Szentföld után itthon, a magyar valóságban.
Sz-Cs. A.
|
