Dorottya már hónapokkal a keresztsége előtt, elkezdett visszaszámolni. Öröm volt látni a lelkesedést, és örömöt az arcán, hogy mennyire várja már a napot amikor jelképesen is átadhatja az életét Istennek, mert a szívét már rég letette az Ő kezébe. Nem volt könnyű az út a döntése után, de bebizonyosodott, mint már oly sok esetben, hogy megéri Jézus mellett kitartani, hiszen ő is mindig kiáll mellettünk.

„Ez lesz életem leghosszabb hete" - mondta nekem Dorottya egy héttel a keresztsége előtt. De aztán elrepült az a hét is és végre elérkezett a nagy nap, november 3-a, ami egyben az Ének és Sport napok záró szombatja is volt. A délelőtt folyamán már többen is izgultunk vele és együtt vártuk a délutánt. Három órára összegyűltek a rokonok, barátok és az ÉS napok minden résztvevője, hogy a mennyel együtt tanúi lehessünk egy csodálatos eseménynek. Valóban csodálatos volt, tele ének és versszolgálattal. Az új ifjúságvezetőnktől hallhattuk az elveszett bárány történetét, amelyet mindnyájan jól ismerünk és mégis minden alaklommal többet mond. Láthattuk, ahogy egy elveszett bárányt Jézus megtalált. Ez a megtalált bárány pedig boldog volt és mi együtt örültünk vele és néztük ahogy alámerül a vízben és egy új emberként jön fel.

Ez az a nap Dorottya számára, amit soha nem fog elfelejteni. Erre emlékezteti még a keresztségi oklevél és a sok-sok jókívánsággal és bibliaszöveggel teli kis doboz, amit az ÉS napok résztvevői írtak neki. Most már ő is a nagy mennyei család tagja. Kívánjuk neki, hogy mindig maradjon meg neki az az öröm és boldogság, amivel Isten ajándékozta meg őt, és ezzel bátorítson, vezessen másokat is Őhozzá, akivel érdemes együtt járni.

Szenes Eszter