Egyetlen kérdést tettem fel a Generál Konferencia magyar küldötteinek, és arra kértem őket, hogy próbáljanak meg mindössze 10 mondatban válaszolni. A kérdés így hangzott: „Mit adott neked ez a Generál Konferencia? Mi az, amit itthon mindenképpen továbbadnál, elmondanál a testvéreknek?"

Tudtam, hogy nehéz feladat elé állítom őket, de szerettem volna némi ízelítőt nyújtani mindazon testvéreinknek, akik csak lélekben és esetleg a híranyagok, netán a műholdas közvetítések kapcsán lehettünk együtt világszéles családunk Atlantában összesereglett ezreivel. Mivel a honlapon nem akadályoznak minket terjedelmi korlátok, nem csodálom, hogy Dr. Ősz-Farkas Ernő, a DET elnökének válasza közel tíz témakört is érint. Hiszen egyházunk sokszínű és tevékeny közösség, amely Isten gazdag áldásainak volt részese és továbbadója az elmúlt öt esztendő során, és ehhez mérten készül fel az előttünk álló újabb ötéves időszakra is - tehát bőven van miről beszámolni, és van mihez igazítani saját kis uniónk terveit és célkitűzéseit.

(KiVi)

Lehetetlen bárkinek mindent átfogni a programok sokasága és párhuzamossága miatt. Ami nekem megmaradt:

1. Hirdetjük Isten kegyelmét. - Nemcsak jelmondat volt, hanem AZ ÜZENET. Minden áhítat a kegyelem arcairól szólt. Mint Noé napjaiban, a világ történelmének utolsó szakaszában Isten kegyelmi hívásának életmentő szerepe van. A hit általi megigazulás megértése és hirdetése az ég közepére helyezi az örökkévaló evangéliumot. Nekem sokat jelentett az 59. Generál Konferenciai (GK) ülésszak ilyen irányú elkötelezettsége.

Ezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy az egyház nem az „olcsó kegyelem" híve. Hitet tett az alapvető pillérek mellett, mint amilyen a Biblia, a 7 napos teremtés, prófétaság lelkének hitelessége, egyházi rend (újraszerkesztett 78 éves Gyülekezeti kézikönyv elfogadása, amely kiemelt tekintélyt kapott), egészséges életmód. Etikai, társadalmi kérdésekben is megszólalt - családon belüli erőszak, szólás szabadsága, szegénység - jelezve, hogy az egyháznak az élet minden területére van mondanivalója, tevékenyen részt vállal a világ gondjainak megoldásában (ADRA, egészségügyi misszió).

Mindenképpen elmondanám a gyülekezeteknek, hogy a kegyelmet hirdetni kell, az üdvösség örömét pedig megélni úgy, hogy az adventista életmód értékei láthatóak legyenek. A gyülekezet nem elszigetelt egység, hanem a társadalom része - hangja legyen hallható, jelenléte pedig érezhető a magyar társadalomban is.

2. Nagy egyház, de odafigyel a részletekre. - Nagy és dinamikus egyház vagyunk. Ezt nemcsak a 70 000 fős szombati részvétel sugallta, hanem a különböző divíziók beszámolói is. Öt év alatt 5,3 millió lélek csatlakozott az egyházhoz keresztséggel és hitvallással. A világon minden 418. lakos hetednapi adventista. A taglétszám 16,3 millióra növekedett.

Nagy egyház azért is, mert nagylelkűen támogatja a világmissziót. Annak ellenére, hogy  az elmúlt 75 év legbizonytalanabb gazdasági-pénzügyi környezetében éltünk (a GK pénztárosa szerint), az elmúlt öt évben 316,7 millió USD volt a GK-hoz beküldött világmissziós adomány, 31,8%-al több, mint az előző ciklusban. Az egyház tagjai hűségesek voltak az Úrhoz, összesen 1,7 milliárd USD tizedet (40,2%-os növekedés az előző 5 évhez képest) és 732 millió USD adományt fizettek be. Ez az összeg magában foglalja azt a 106 millió USD rendkívüli tizedet, amit egy adventista család fizetett be a GK-nak cégük eladása nyomán. Felhasználásáról külön döntést hozott a GK - 85%-át a 10/40-es ablak népcsoportjainak elérésére használja fel 5-7 éven át, a többit a divíziók által benyújtott speciális missziós projektekre.

Miközben hallgattuk ezeket az adatokat, arra lettem figyelmes, hogy jeltolmács szolgálat működik a siketek és nagyothallók számára. Nem egyszeri alkalom volt, hanem 11 napon át tartó fáradhatatlan szolgálat, akkor is, ha időnként alig néhányan vették igénybe. Ez a nagy egyház odafigyel a részletekre.

Nemcsak a tömegrendezvényeket szervezte, hanem a háttérben működő imaszoba életét is. Jó volt látni, hogy imára hívó segítő kezek fogták meg a lelki segítséget kérő résztvevők kezét. Egy személy elveszett a városban, mindenki őt kereste, érte imádkozott, míg meg nem találták.

Elmondanám a gyülekezeteknek, hogy vegye észre Isten áldásait olyankor is, amikor kihívásokat élünk meg. Miközben várjuk a nagy áttörést, vegyük észre az apró lehetőségeket, mert aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem látja meg.  

3. Lelkiség és adminisztráció. - Számomra sokat jelentettek az ülést megelőző ima- és közösségi alkalmak. A Szentlélek munkájáról szóló igehirdetések, kiscsoportos imaalkalmak, beszélgetések igazi lelki töltést adtak az ülésnek. De a lelkiséget nem lehet az adminisztratív munkával szembeállítani. Nem zárja ki a vélemények ütköztetését, a vitákat, mások véleményének meghallgatását, szavazatszámlálásokat. A döntések nem csak „világmegváltó" kérdésekre vonatkoznak, hanem időnként unalmasnak tűnő részletekre, működési szabályokra, alkotmánymódosításra. Az egyház lelki élete nem merül ki a kegyességi alkalmakban. A keresztény légkörben lebonyolított adminisztratív munkában is megmutatkozhat a lelkiség. Gyakorlati alkalmazását tapasztaltam a sokféleség hordozásában, a más véleményűek tiszteletében, a többségi döntések alázatos elfogadásában.

A lelkiség nem merülhet ki szólamokban. Nem a megújulás refrénszerű emlegetésétől lesz változás, hanem a Szentlélek csendes átalakító munkájától, ami Isten alázatos imákra adott válasza.

4. Sokszínűség és egység. - Sokak számára felemelő, másoknak megrázó tapasztalat volt a GK-n tapasztalható sokféleség. A képviselt több mint 200 ország sokszínűsége nemcsak a nyelvek különbözőségét, hanem a viselet, a prédikációs stílus, a zenei irányzat, missziós módszerek, gondolkozásmód másságát is jelenti. Egymást elfogadó, elismerő légkörben a különbözőség érték. Élmény volt látni a nemzetek felvonulását, a sokféle zászlót és népviseletet. Számomra érdekes volt az is, ahogy az egyes világrészekről érkező küldöttek mennyire eltérő módon láttak és értelmeztek egy-egy előterjesztést. Mindez nem cáfolta, hanem inkább kiemelte az adventista egyház egységét.

5. Kihívásokkal szembenézni. - Az egyház szembe tud nézni a kihívásokkal. Nagy növekedés tapasztalható a világnak azon a felén, ahol a társadalmi környezet befogadó, de óriási kihívást jelent a gazdaságilag fejlett, jobb létben élő szekularizált rétegek elérése. A kulcsot még nem ismerjük. Ugyanilyen kérdés a 10/40-es ablak népcsoportjainak elérése, ahol az egyház nem működhet szervezetten. A modern eszközök bevetése (internet, műholdas TV, rádió) reményt keltő, de emberi léptékben lehetetlennek tűnik a munka befejezése.

Az egyházat elhagyók száma még mindig túl magas. Az új tagokat és a fiatalokat nehezen tudja megtartani és tanítvánnyá tenni. Nagy részük nem találja meg azt az elfogadó környezetet, ahol lehet kérdezni, lelki ajándékaikat használni és akár hibákat ejtve is fejlődni. Nem kisebb fejtörést okoz az egyházban meggyökeresedett, de passzív „fogyasztó" réteg munkába állítása.

Gondot jelent az egyházat érő kritikák kezelése. Mindig voltak és lesznek, akik a partvonalról bekiabálnak, és akár egyedi történéseket általánosítva kárhoztatják az egyházat. A GK-n is látható volt az a kísérlet, hogy „megfeleljünk" minden elvárásnak. Néha ez a tendencia a kritikák túlreagálásának látszatát kelti; bizonygatni kell olyan értékek létezését, amit a küldöttek 99%-a soha nem kérdőjelezett meg. Azt azonban tudni kell, hogy akiknek az identitástudata Krisztus testének kritizálására épül, azoknak soha nem lesz elég jó az egyház. Ezzel együtt nem árt időnként újra és újra megfogalmazni a régi igazságokat, még akkor is, ha egyértelműnek tűnik.

6. Magyarok szolgálata - mi is a nagy család részei vagyunk. A GK-n három magyar énekszám magyar nyelven is megszólalt, Mészöly Viktória, Simon Márk és az 8in1 énekegyüttes előadásában. Rég volt ehhez hasonló a GK ülések történetében. Köszönjük ezúton is, hogy énekszóval képviselték kis hazánkat.

Másik magyar vonatkozású hír, hogy a Transzeurópai Divízió jelentése a Magyar Unió munkájából három elemet emelt ki (írásban megjelent a Review and Herald hivatalos egyházi lapban is): Bibliai Szabadegyetem, ifjúsági zenei misszió és gyerek-expo. (Az első missziós módszerhez TED támogatást kaptunk, amelyet a program állami akkreditálásához használtunk fel; az utóbbi kettőhöz pedig a GK kreatív missziós keretéből kaptunk támogatást az elmúlt években.)

Amiről még érdemes lenne beszélni:

• ahogy elköszönt Baraka Muganda, a GK ifjúságvezetője; és amilyen megbecsülést kaptak az elköszönő, nyugdíjas munkatársak, vezetők (köztük Mark Finley, GK alelnök)
• ahogy tervez az egyház - meghirdette a 2013-as Dél-afrikai Világifjúsági Kongresszust; elkezdte szervezni a 2015-ös Saint Antonio (Texas) városban tartandó GK ülést;
• a lelkészi munka hangsúlyozásáról - mindennap 11:00-12:00 között a lelkészi hivatásról hallottunk előadást több ezer fős gyülekezetek gyakorló lelkészeitől;
• arról a két divízióról, ahol több mint egymillióval nőtt a taglétszám az elmúlt öt évben - Miért lelkesek, hangosak és vidámak?
• a GK-n résztvevő magyarok szombat délutáni találkozójáról (50 fő - a világ minden részéről)

A nagy találkozás - Végül megosztanám a gyülekezetekkel azt az érzést, amit nem is lehet. Amikor 70 000 ember együtt és egyszerre szólalt meg, és imádta, dicsőítette Istent, nem lehetett másra gondolni, mint arra a napra, amikor Jézus visszajön és a nagy sokaság minden ágazatból, népből és nemzetből énekli Mózes és a Bárány énekét. Akkor is küldött szeretnék lenni, a Dunamelléki Egyházterület minden tagjával együtt és még sokakkal, akiket ezután fogunk elérni az evangéliummal.

(ŐFE)